35. nap - SANTIAGO DE COMPOSTELA

Haat...Ez a nap is eljott..meg 20 km!!

Olyan lassan setaltam..igazan lassan...de latszott nincs menekves..nem tudtam olyan lassan menni, hogy ne erjek meg aznap Santiagoba..Mar lattam a katedralis tornyait...de nem akartam elhinni, hogy mar OTT van! meg biztos messze van...Meg nem lehet ott...ES EGYSZER CSAK OTT ALLTAM! Megerkeztem!!

Nem tudom megmondani mit ereztem. Szomorusagot, oromet, megkonnyebulest, faradtsagot, es meg annyi de annyi mindent!!

Es ekkor csodalatos dolog tortent!! Egyszer csak OTT voltak a tobbiek!! A koreai lany, akivel egy buszon erkeztunk SJPP-be a kiindulo pontra, egyutt valtottuk ki a zarandok utlevelunket es egyutt indultunk neki az utnak!! Es OTT volt!! Es ott volt Alberto is, a spanyol ferfi aki az elso zarandok volt, akivel az uton talalkoztam, hiszen az elso ket napot ugy gyalogoltam le, hogy senkivel se talalkoztam, es a 3. napon Alberto volt az elso zarandok akit meglattam a koreai lany utan! Es mindketten ott voltak!!!! HIHETELEN VOLT!!!

Egyszeruen hihetetlen...

Ezt kovetoen a zarandokirodaban atvettem a COMPOSTELLAMAT, azaz a zarandok oklevelemet!!! Nagyon furcsa erzes volt....Megcsinaltam!!

Az ut azonban meg nem ert vegett! Azzal er vegett, ha a katedralisban atoleljuk Szent Jakab szobrat! Ugyhogy meg aznap este ezt is megcsinaltam!! Az ut veget ert..


Az estet a koreai, spanyol csapattal toltottem!! Csodas este volt!!  De elotte meg bevasaroltam egy garnitura "rendes" ruhat VEGRE a helyi Benetton boltban! Azert igy megis csak mas :-))